Ifjúságom egyik meghatározó könyve volt Lázár Ervin: A Masoko Köztársaság című könyve. (Kozmosz Könyvkiadó, Bp. 1981. Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató [?] Fogy. ár: 25,-Ft)
Egy varázs-világ bontakozik ki az oldalakon, ami jámbor, naiv és szeretetre méltó. Színesek, meseszerűek, de mégsem lekezelő, bugyuta, gyerekes. Inkább gyermekdeden őszinte; nekem ilyen: velem-is-történt-már-ilyen hangulatban íródott minden novellája, ezért nincs is kedvem egyet is kiemelni, vagy felsorolni, melyek állnak közel a szívemhez.
Ami miatt most mégis az egyikre cím szerint is eszembe jutott, az egy, most megtörtént, konkrét eset.
A novella címe: Egy lapát szén Nellikének. Bejegyzés további része »
Ez az írás nem annak a története, hogy hogyan és miért zártak ki a Bombagyárról.
Igaz ugyan, hogy kaptam egy „kulturált” hangú levelet, amiben tájékoztattak, ebből megtudtam a „frankót”:
A levél címe: Bombagyár: Húzz a faszba Bejegyzés további része »
„A határozatlan emberek gyakran jelszavakkal és idézetekkel próbálják nyugtatni magukat.
A hírességek és nagy gondolkodók ex cathedrakijelentéseiben van valami hamis bizonyosság, ami a helyes döntés meleg érzését kelti az ingadozó lélekben.”
És még alagútban is! Pedig se hegy, se völgy!
Bevezetésként csodáljuk meg a kőröshegyi völgyhidat, az M7-es autópálya ragyogó ékkövét:
A 88 méter magas völgyhíd 41,5 milliárdba került, és amelyről Tóta W.-től kezdve az Állami Számvevőszékig elég sokan megírták, hogy felesleges volt megépíteni. Nos, erre a kormányzati reakció annyi volt, hogy elemzik a jelentést, és hogy ÁSZ kritikájában nem szerepel törvénysértés. Bejegyzés további része »
„Kultúrát nem lehet örökölni.
Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék, újra meg újra meg nem szerzi magának.
Csak az a mienk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.”
„Az, hogy rasszista vagyok, Rouget de Lisle-nek köszönhető, mert amikor kicsi voltam, az iskolában azt tanították nekem, hogy ezeknek a külvárosainkat elözönlő mocskos külföldieknek el kell vágni a torkát, és rút vérükkel kell öntözni a határt…”
[Si je suis raciste, c’est à cause de Rouget de Lisle, parce que moi, quand j’étais petit, à l’école on m’a appris que les saloperies d’étragers qui venaient dans nos banlieues il fallait les égorger et arroser nos sillons de sang impur…]
Károlyiék, Kun Béláék nemzetzüllesztő, hadseregünket a mai Szekeres Imrék elődeiként szétverő hazaáruló, Trianont eredményező politikája után, akárcsak második honalapítónknak, IV. Béla királynak, mindent újra fel kellett építenie: hadsereget, csonka hazát, nemzeti összetartozást, jövőben való hitet s nemzeti önbecsülést. Emlékezzünk hazánk kormányzójára, vitéz nagybányai Horthy Miklósra!Bejegyzés további része »
„Ha egy szilárd halmazállapotú anyagot hevíteni kezdünk, folyékonnyá válik. Ha egy folyadékot hevítünk, az gázzá válik. Konklúzió: a természet nem tudja, mit is akar.”
[Si nous chaoffons un solide. il devient un liquide. Si nous chaffons un liquide, il devient un gaz. Conclusion: la nature ne sait pas ce qu’elle veut.]
„A ’14-18-as háborúban egy civil áldozat jutott tíz halott katonára. A ’39-45-ben: egy civil jutott egy elesett katonára. Vietnam: száz civil egy katonára. Lépjen be a hadseregbe! A következő háborút csak a katonák fogják túlélni.”
[La guerre de 14-18 avait fait un civil tué pour dix militaires. 39-35: un civil pour un militaire. Viêtnam: cent civils pour un militaire. Engagez-vous! Pour la prochaine, seuls les militaires seront survivants.]
Legutóbb Szalánkon dr. Litsek Ákos megdöbbentő előadást tartott a helyes táplálkozással kapcsolatban, ezen belül is a margarinokról. Az elhangzottak annyira új és más megvilágításba helyezik a témát, hogy úgy gondoltuk, érdemes egy cikkben is felhívni ezekre az ismeretekre afigyelmet. A folytatásban erről olvashatnak. Bejegyzés további része »
Drótpostán kaptam egy barátomtól. Az írás az interneten kering már egy ideje, én 2007. júliusában már megkaptam. Volt egy jegyzet a margarin káros hatásáról is, de azt momentán nem találom. De ezen a lapon is megdöbbentő adatokat találtam, mármint a szójáról.
Volt egy nagyon érdekes beszélgetés a tv-ben, Dr. Csáky István professzorral (Állatorvostudományi Egyetem) beszélgetett Pataki Enikő a szója szerepéről. Bejegyzés további része »
Először csak magamban dühöngtem, később másoknak is lépten-nyomon elmondom, elegem van a média tudálékos, félművelt „fontoskáiból”! Most le is írom: A média szereplőinek nagy része tahó, műveletlen bunkó.
Miért mondom ezt? Mert lépten-nyomon azt hallom a rádióban, a tévében, olvasom a sajtóban, hogy Magyarország Közép-Kelet-Európában van. Bejegyzés további része »
Az önmagukat Societas-nak nevező, megélhetési ifjú baloldaliak mára , a Turul lebontása elleni tüntetéssel egy időben megemlékezést szerveznek Ságvári valamelyik - még ma is létező - emléktáblájához.
Ki ez a kommunista terror legény? 1913-ban született Budapesten. Jogász végzettséget szerzett, később belépett az illegális kommunista pártba. (komm: Nem érezte, hogy belelépett? Pedig ettől kezdve minden lépésénél bűzt és vérszagot kellett volna éreznie.) Bejegyzés további része »
Szóval, ott tartottam, hogy miért szeretem Zrínyi Miklós? Ezt akartam elmondani, de elkalandoztam és a végén egy leírás, egy történelem lecke lett belőle.
De nem is baj ez, jó ez így!
Beszélni kell történelmi hőseinkről! Bejegyzés további része »
Ez onnan jutott eszembe, hogy ma reggel hallom a rádióban, minden rádióban: elfogták Radovan Karadžićot, az önmagát Boszniai Szerb Köztársaságnak nevezett államocska volt elnökét.
Egy barátom mondta régen – tudom, hogy előítélet, de van benne valami – soha ne bízz az olyan emberben, aki úgy fésüli a haját, mint Lázár György! Nem lehet az 50-es évek frizuráját hordani a XXI. században. Bejegyzés további része »
Egy szemfüles olvasó észrevette: elírtam, elgépeltem az általam nagyon tisztelt Zrínyi Miklós gróf Szigeti Veszedelmének címlapján is olvasható jelmondatot, amiről azt írja, az a Zrínyi-család jelmondata volt.
Azon a Szigeti Veszedelmen, amit először életemben megvásároltam, rajta volt a költő Bejegyzés további része »
Régen úgy hívták, a SZIG, („Drága kis szigem!” – bródyjános) meg úgy is hívták, hogy flepni; mármint az „én időmben”. Mert nekem is volt időm, bizony ám!
Volt nekem olyan is, amibe a 2. oldalon, nagy betűkkel az volt beleírva, hogy: A Magyar Népköztársaság Állampolgára.
Olyan is volt, amibe még az apám nevét is, nemcsak édesanyámét beleírták. Beleírták, hogy megházasodtam, (egy nővel, ez komoly!) Bejegyzés további része »
Azt tanították nekem régen, hogy: Itt élned, halnod kell!
De mi van akkor, ha már nem akarok, se halni, se – főként – élni itt?
És mi van akkor, ha nem tudok itt sem élni, sem halni? Olvasom a blogozz.com egy bloggerét, illetve egy kommentet: iszony volt. Görcsbe rándult még a talpam is! Bejegyzés további része »
A mai napon újraindult.
Hogy hogyan, honnan, milyen feltételekkel, nem tudom.
Az igazság, hogy olyan vagyok ebben a kérdésben, mint az „egyszeri” autóvásárló hölgy, amikor megkérdezték tőle, tetszik-e az új autó, ő azt válaszolta: „Igen! Szép piros az üléshuzata!” Bejegyzés további része »
Tojás dobálni márpediglen nem szabad – közölte a TASZ. Na, nem a szovjet hírügynökség, hanem a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil jogvédő szervezet. Pedig pár hónapja erről írt boldog-boldogtalan, mármint hogy szabad és hogy a véleménynyilvánítás több száz éve bevett formája. A Legfőbb Ügyészség egy állásfoglalására hivatkoznak. Azt hiszem, itt a Legfelsőbb Bíróság elvi határozatára lesz szükség. Bejegyzés további része »
Volt már Róma a világ ura, aztán Bizánc lett a második-Róma, és később Moszkva mondta magáról, hogy ő a harmadik-Róma.
De hirdette már ezt magáról Berlin is, és Washington is. Mindenki Róma akar lenni. A legújabb Róma Strasbourg akar lenni, ja és Brüsszel.
Aktualizálhatjuk a szólást: Strasbourg szólott, az ügy be van fejezve?
Itt székel az Emberi Jogok Európai Bírósága. Bejegyzés további része »
Június 29-én már megírtam, hogy vettünk egy napernyőt is a Praktikerben. Ekkor nem sikerült talicskát vennünk. Írtam? Ugye, írtam.
Szép napsütéses napok voltak ugyan, de nem próbáltam ki. Mármint a napernyőt. Szépen beállítottam a sarokba a dobozt, lezárva, a feltehető tetejével felfelé. Bejegyzés további része »
Egy barátom írása, mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom, mert tudja miről beszél:
Majd 10 éve várták Jancsifalu lakói, hogy végre új útburkolatot kapjon a már elhasznált sokat próbált iszonyatos forgalmat tűrő Fehérvári út belső 230 m-es szakasza. Az itt élők joggal panaszkodhattak eddig az elviselhetetlen zaj, szmog ártalomra amit nap mint nap, óráról órára el kellett viselniük. A házfalakon keletkezett repedések, melyek a kamionforgalomból és a hatalmas vasmonstrumok által Bejegyzés további része »